Fizika Óra
Fizika óra volt,s ő mellettem ült.Vége volt az órának,s egyben a napnak is.Elkérte a metekházit,s adott egy puszit az arcomra.Elakartam mondani neki,h szeretem,de ő nem úgy néz rám.Telnek a napok,évek,s ő most veszi át az éretségit,s rám mososolyog,nyom egy puszit az arcomra.Telnek az évek,már szebb,hosszabb és szebb a haja is.Már a diplomáját veszi át,s még mindig nem csak barátdágot akarok.Rám mosolyog,s nyom egy puszit az arcomra.Rengeteg idő telt el,minden héten beszéltünk telefonon,s elakarom neki mondani,hogy szeretem.És ekkor megkapom a szörnyű hírt,ott állom a koporsója felett,ami nyitott,s látom szép,fehér arcát,s már nem nyom puszit az arcomra,nem mondhatom el neki,hogy szeretem.Sríva kirohanok,s felmegyek a szobájába,s megtalálom a naplóját,miben ez áll:Rám mosolygott,és én nem tudom megmondani neki hogy szeretem,mert ő nem így néz rám,én azt tudom...
Egy lány megkérdezte....
Egy lány megkérdezte a barátját hogy csinos-e?
A fiú azt mondta nem.
A lány megkérdezte hogy szeretne-e vele lenni örökké?
A fiú válasza nem.Megkérdezte hogyha ő elmenne sírna?
A fiú azt válaszolta,hogy nem.
Elegett hallot,ezért elment,könnyek csorogtak le az arcán,de a fiú elkapta a lányt és ezt mondta:nem vagy csinos te gyönyörű vagy!Nem azeretnék veled lenni örökké,veled AKAROK lenni örökké!!!Ha elmennél nem sírnék hanem.......MEGHALNÉK!!<3
Meghalni Csak miattad !
Volt egy lány ki szeretett egy fiú,ebből a szerelemből nem volt kiút.A lány egy ideig nagyon szerette,majd kis időre, elfelejtette.A lánynak volt új szerelme,de, a fiút nem feledte,Elmúlt a szerelem,s a lányban megerősödött a régi érzelem,Találkoztak hétvégente,a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme.Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.Többen mondták, hogy a fiú szereti,de, nem nagyon keresi.Egyszer egy őszi napon,a fiú szerelmes lett nagyon.Látta a lány a fiút mással ölelkezni,forrón szenvedélyesen csókolózni.A lány nem bírta szenvedett,gondolta másik fiút kereshet.Hetek teltek el a lány feladta,és leugrott a hideg habokba.A fiú halotta a halál hírét,futva rohant a temetőbe és sírt.Rájött mást nem szeret,és hogy nála jobbat soha nem kereshet.
SZERETLEK!!!
Egy vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele.Magas volt, barna karcsú akár a jegenye így szólt: Kislány szabad egy táncra?Alig vártam kimondnai igenSzeme égő tűzként parázslott s ha rámtekintett nevetett.Tudtam éreztem már akkor, hogy az első percben megszeretett.Egy év telt el azóta, oly gyorsan szált el mint egy pillanat. Miközben gyakran találkoztunk s loptuk a forró csókokat.Azt hittem bo9ldogok vagyunk , szeretük egymást nagyon.A suliból hatafelé tartottam, mikor megpillantottam vkit aki, velem szembe jött.Integetni akartam hisz ő már messziről integetett, de észre vettem vkit és nem emeltem fel a kezemet.Kezét egy ismeretlen lány szorította oly fájdalom volt nézni ezt nekem, éreztem, hogy a könnyek lassan elborítják a szemem.Hát így szeret, ezt tette vele?Én inkáb meghalok, hisz így mit ér az életemA sarkon feltünkt egy taxi, mint egy veszedelemÉn az útestre léptem, a többire már nem emlékszemMikor már feleszméltem, hatalmas tömeg állt körülöttemCsak éppen azt nem láttam akit kerestem Ekkor észre vettem, hogy mégegy test hever mellettem.Igen ő volt a bátor, aki engem saját testével védelmezettFélig eleven, félig halott.Rajtam kivül senki sem tudta, hogy ő már a halálával birkozottGyengülő kezével megszorította a kezemet, utolsó erejét összeszedve egy mondatot rebegettMeg kell mondanom, hogy az a lány a húgom voltGondolj rólam amit akarsz, én akkor is szeretlek.Mardosó, keserű ön vád már az egész életemMert volt egy fiú aki ezzel a szóval halt meg,,Szeretlek
Barátságból szerelem...
Volt egy lány és egy fiú. Már az óvodában nagyon jó barátok voltak. Elkerültek iskolába és egy osztályba került a srác és a lány. A lány egyik nap nagyon szerelmes lett a fiúba, de a fiúnak volt barátnője és szegény lánynak minden nap végig kellet néznie, hogy megy az idő és a srác meg az a lány még midig együtt vannak és ölelkeznek, csókolóznak. Egyik nap aztán vette az erőt és elmondta neki hogy ő tetőtől talpig szerelmes belé. a Srác nagyot nézett és gonosz nézéssel a lány szemébe nézett és csak ennyit mondott ?ennyit ér egy barátság, mert te csak mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám.? A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat és nagyon összetört a szíve. Telt múlt az idő a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat és levelet írt.
?szia. te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom érzéseimet és letámadsz, mert te mást szeretsz. Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább hisz oly szép vagy és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóba megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod én már föntről foglak figyelni és még mindig SZERETNI.?
A lány ragadott egy kést és a vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta a lányt és a zsebébe a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. A Bácsi a levelet föladta a postán és másnap a fiú kezébe került. Ahogy elolvasta a levelet rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp indultak a temetésre. A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ezt tudta mondani ?te vagy a hibás? a fiú egyből rájött, hogy mi a helyzet és ő nem ment a temetésre, hanem este éjfélkor kiment és a lány sírja elé borult és ezt mondta:
?Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal már szakítottam, mert igazad volt és a legjobba barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy akkor olyan gonosz voltam. Nagyon szeretlek s szeretni is foglak. ?
Erre visszaszól egy lágy hang:
? Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte?
om..."
Ő rámnéz és mosolyog ...
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét.
Ő rámnéz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem.
Én odaadom neki, Ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi!
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom,
hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám
és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával
Én megvigasztalom, ő átölelel érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja,
köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom,
hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát.
Ő rámmosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt,
és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam.
Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolg,
az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt,
és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt...
Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim.
Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit... El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom,
hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába,
és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámmosolyog, az arcára nyomok egy puszit...
El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom,
hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..."